Szerkesztői megjegyzés: Évente. A Bányászati ​​Mérnöki Tudományok rovatban az Ipari Ásványok Szemléje szerepel. Többen is rengeteg időt fektettek e szám anyagainak kidolgozásába, miközben saját munkájukat is végezték. Köszönet az Ipari Ásványok Éves Szemléjének szerkesztőinek, az Ipari Ásványok és Aggregátumok Osztály Műszaki Bizottságának elnökének és alelnökének, valamint az egyes árucikk-profilok szerzőinek.
Rajesh Raitani a Cytec Industries Inc. kkv-tagja, és az Ipari Ásványok és Aggregátumok Osztályának Műszaki Bizottságának elnöke.
Az ő segítségük tette lehetővé az Ipari Ásványok júliusi számának megjelenését. Olvasóim nevében a szerkesztők köszönetet mondanak nekik.
Négy vállalat – a HC Spinks Clay Co., Inc., az Imerys, az Old Hickory Clay Co. és az Unimin Corp. – 2013-ban négy államban bányászott fazekasagyagot. Az előzetes adatok szerint a termelés 1 metrikus tonna (1,1 millió rövid tonna), a becsült érték 47 millió dollár. A termelés 3 százalékkal nőtt a 2012-es 973 karátról (1,1 millió rövid tonnáról), amelynek értéke 45,1 millió dollár volt. Tennessee a vezető termelő, a hazai termelés 64%-át adja, ezt követi Texas, Mississippi és Kentucky. A teljes fazekasagyag-termelés mintegy 67%-a levegőflotáció, 22%-a durva vagy zúzott agyag, 11%-a pedig vizes iszap.
2013-ban a hazai fazekasagyag-termelők a következő piacokra értékesítettek agyagot: kerámia padló- és falburkolatok (44%); export (21%); szaniteráruk (18%); egyéb kerámiaáruk (9%); végfelhasználás szerint 2012-ben: mód és jelenlegi piac, töltőanyagok, hosszabbítók és kötőanyagok, valamint meghatározatlan felhasználások (egyenként 4%). Az egyéb piacok a fennmaradó eladott vagy felhasznált fazekasagyag kevesebb mint 1%-át teszik ki. Az üvegszál vagy a legtöbb töltőanyag, töltelék- és kötőanyag-alkalmazás gyártására vonatkozóan jelentett értékesítés valószínűleg elsősorban a fazekasagyag-termelők által bányászott vagy vásárolt kaolin agyagból származik.
A hazai fazekasagyag-termelők előzetes felmérése szerint a hazai fazekasagyag átlagára 2013-ban körülbelül 47 USD/t (43 USD/t) volt, szemben a 2012-es 46 USD/t-val (42 USD/t). Az export és az import fazekasagyag egységára 2013-ban 126 USD/t (114 USD/st), illetve 373 USD/t (338 USD/st) volt, szemben a 2012-es 62 USD/t (56 USD/st), illetve 314 USD/t (285 USD/st) árakkal. A legtöbb ömlesztett export egységára 2013-ban emelkedett, és az alacsony tonnatartalmú, nagy értékű exportszállítmányok megduplázódtak 2013-ban 2012-höz képest, ami az átlagos export értékének megduplázódását eredményezte 2013-ban. Az import értékének növekedését két alacsony tonnatartalmú, nagy értékű szállítmány magyarázta 2013-ban.
Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint 2013-ban 4681 tonna (516 tonna) fazekasagyagot importáltak, amelynek értéke 174 000 dollár volt, szemben a 2012-es 436 tonnával (481 tonna), amelynek értéke 137 000 dollár volt. A fazekasagyag nagy részét az Egyesült Királyságból importálták. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala jelentése szerint a 2013-as export 52,2 karát (57 500 rövid tonna) volt, 6,6 millió dollár értékben, szemben a 2012-es 74 karáttal (81 600 tonna), amelynek értéke 4,58 millió dollár volt. Az exportált fazekasagyag fő célállomásai Belgium, a nagyobb európai átrakodóközpontok, Venezuela és Nicaragua. Ez a három ország az amerikai fazekasagyag-export 58 százalékát teszi ki. Az amerikai termelők jellemzően két-háromszor annyi exportról számolnak be, mint az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala. A mexikói gazdasági minisztérium által közzétett importkereskedelmi statisztikák szerint az Egyesült Államokból Mexikóba szállított jelentős mennyiségű fazekasagyag exportja kaolinnak minősül.
A fazekasagyag-ipar kilátásai az értékesítés növekedését jelentik, mivel az amerikai gazdaság továbbra is kilábal a recesszióból. 2013-ban a kereskedelmi és lakásépítési tevékenységek kritikus fontosságúak voltak a fazekasagyag értékesítése szempontjából, mivel kerámialapok és szaniteráruk gyártásához használják őket. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala 923 000 magánlakás építésének megkezdéséről számolt be 2013-ban, szemben a 2012-es 781 000-rel, ami 18 százalékos növekedést jelent. A 2013-ban elkészült lakó- és nem lakóépületek értéke 5 százalékkal, 898 milliárd dollárra nőtt a 2012-es 857 milliárd dollárról. Emellett az Egyesült Államok számos részén megoldódnak a kilakoltatási problémák, ami csökkenti a piacon lévő üres lakások számát. Ezen javulások ellenére az új lakások építésének megkezdése még mindig a recesszió előtti szint alatt van.
A fazekasagyag belföldi értékesítését a fazekasagyag alapú termékek, például a csempék és a szaniteráruk importja is befolyásolja. 2013-ban az importált csempék száma a 2012-es 62,1 millió dolláros 5,86 négyzetméteres (63,1 millió négyzetláb) területről 5,58 négyzetméterre (60,1 millió négyzetláb) csökkent, ami 64,7 millió dollár értéket képviselt. A csempék fő forrásai a Harmonizált Vámtarifa-jegyzék 6907.10.00, 6908.10.10, 6908.10.20, 6908.10.50 kódjai szerint. Mennyiség szerinti csökkenő sorrendben Kína (22%); Mexikó (21%); Olaszország és Törökország (egyenként 10%); Brazília (7%); Kolumbia, Peru és Spanyolország (egyenként 5%). A szaniteráruk importja 25,2 millióról (2012) 29,7 millióra (2013) nőtt. Kína 14,7 milliót (49%) (kb. 2013) tett ki az amerikai szaniteráruk importjából, Mexikó pedig 11,6 milliót (39%). A kerámialapok és szaniteráruk importja A mexikói fazekasagyag-termelők kevesebb figyelmet fordítanak a hazai fazekasagyag-termelőkre, mint a kínaiakra, mivel az amerikai gyártók a mexikói kerámiaipar fő fazekasagyag-beszállítói. Az építőipari tevékenység növekedése arra utal, hogy a hazai fazekasagyag-értékesítés növekedése 2014-ben nagyjából megegyezhet a 2013-as értékkel.*
Az Egyesült Államokban fogyasztott bauxit szinte teljes mennyiségét importálják. Alabama, Arkansas és Georgia kis mennyiségű bauxitot és bauxitagyagot termel nem kohászati ​​felhasználásra.
A kohászati ​​minőségű bauxit (durva, száraz) importja 2013-ban összesen 9,8 metrikus tonna (10,1 millió standard tonna) volt, ami 5%-os csökkenést jelent a 2012-es importhoz képest. Jamaica (48%), Guinea (26%) és Brazília (25%) volt az Egyesült Államok legfőbb szállítója 2013-ban. 2013-ban 131 karátos (144 400 rövid tonna) tűzálló minőségű kalcinált bauxitot importáltak, ami 58%-os növekedést jelent az előző évhez képest.
A tűzálló minőségű kalcinált bauxit importja 2012-höz képest nőtt, ami a készletek feltöltéséhez vezetett, mivel a bauxit alapú tűzálló termékek exportja csökkent 2012-höz képest. A hazai acéltermelés, amely a bauxit alapú tűzálló termékek fő felhasználási területe, 2013-ban körülbelül 2%-kal esett vissza a 2012-es termeléshez képest. Kína (49%) és Guyana (44%) az amerikai tűzálló minőségű kalcinált bauxitimport fő forrásai.
A nem tűzálló minőségű kalcinált bauxit importja 2013-ban összesen 455 karátot (501 500 rövid tonna) tett ki, ami 40%-os növekedést jelent a 2012-es importhoz képest. A növekedés a bauxit cementgyártásban, az olajiparban a hidraulikus repesztés propellerként való felhasználásának, valamint az acélgyártóknak tudható be. Guyana (38%), Ausztrália (28%) és Brazília (20%) voltak a fő források.
2013-ban az Egyesült Államok 9 karátos (9900 t) tűzálló minőségű kalcinált bauxitot exportált, ami 40%-os növekedést jelent a 2012-es exporthoz képest, Kanada (72%) és Mexikó (7%) volt a fő célállomás. 2013-ban az Egyesült Államok elhanyagolható mennyiségű nem tűzálló minőségű kalcinált bauxitot exportált, szemben a 2012-es körülbelül 13 kilotonnával (14 300 rövid tonna). A durva száraz bauxit exportja közel 4000 tonna (4400 rövid tonna) volt, ami 59%-os csökkenést jelent a 2012-es exporthoz képest, Kanada (82%) volt a fő célállomás.
A hazai timföldtermelést 2013-ban 4,1 metrikus tonnára (4,6 millió rövid tonna) becsülték, ami 7%-os csökkenést jelent 2012-höz képest. A csökkenés az Ormet Corp. 540 t/év (595 000 t) kapacitású, Los Angeles-i Burnside-i finomítójának alacsonyabb termelésének tudható be. Kapacitásának kétharmadát augusztusban, a fennmaradó egyharmadát pedig októberben állították le. A finomítót eladták az Almatis GmbH-nak, és december közepén indították újra.
A teljes timföldimport 2013-ban 2,05 tonna (2,26 millió standard tonna) volt, ami 8%-os növekedést jelent a 2012-es timföldimporthoz képest. Ausztrália (37%), Suriname (35%) és Brazília (12%) voltak a fő források. A teljes timföldexport 2013-ban 2,25 tonna (2,48 millió standard tonna) volt, ami 27%-os növekedést jelent a 2012-es exporthoz képest. Közülük Kanada (35%), Egyiptom (17%) és Izland (13%) a fő célállomások.
A teljes hazai bauxitfogyasztás (nyers szárazon számolva) 2013-ban becslések szerint 9,8 millió tonnát (10,1 millió standard tonna) tett ki, ami 2%-kal magasabb, mint 2012-ben. Ebből körülbelül 8,8 tonnát (9,1 millió standard tonna) alumínium-oxid előállítására használtak fel, ami 6%-kal alacsonyabb, mint az előző évben. A bauxit egyéb felhasználási területei közé tartozik a csiszolóanyagok, cement, vegyi anyagok és tűzálló anyagok gyártása, valamint az olajipar, az acélgyártás és a vízkezelés.
Az alumíniumipar teljes hazai timföld-fogyasztása 2013-ban 3,89 tonna (4,29 millió standard tonna) volt, ami 6%-os csökkenést jelent 2012-höz képest. 2013-ban az Egyesült Államok más iparágai mintegy 490 kilotonna (540 000 standard tonna) timföldet fogyasztottak, ami 16%-os csökkenést jelent a 2012-es mennyiséghez képest. Az timföld egyéb felhasználási területei közé tartoznak a csiszolóanyagok, cement, kerámia és vegyszerek.
Az importált és exportált bauxit ára forrástól, célállomástól és minőségtől függően változik. A főbb forrásokból importált tűzálló minőségű kalcinált bauxit egységára 2013-ban Brazíliából 813 dollár/t (737 dollár/st) (5%-os növekedés), Kínából 480 dollár/t (435 dollár/st) (kissé csökkent), Guyanából pedig 441 dollár (400 dollár/st) volt (kissé csökkent).
A főbb forrásokból importált, nem tűzálló minőségű kalcinált bauxit ára 2013-ban 56 dollár/t (51 dollár/st) Ausztráliában (20%-os csökkenés) és 65 dollár/t (59 dollár/st) Görögországban (12%-os növekedés) között mozgott. Az importált nyers, száraz bauxit átlagára 2013-ban 30 dollár/t (27 dollár/st) volt, ami 7%-kal magasabb, mint 2012-ben. Az importált alumínium-oxid átlagára 2013-ban 396 dollár/t (359 dollár/st) volt, ami 3%-kal alacsonyabb, mint 2012-ben. Az Egyesült Államokból exportált alumínium-oxid átlagára 11%-kal, 400 dollárra csökkent 2013-ban a 2012-es árakhoz (363 dollár/st) képest.
Az alumíniumárak 2013-ban is 2014 első negyedévéig emelkedtek. Az alacsony alumíniumárakat és a magas villamosenergia-költségeket említik egy hazai alumíniumkohó 2013-as leállításának, valamint egy másik alumíniumkohó 2014 első negyedévi bezárásának bejelentésének okaként. New Energy 2013 végén és 2014 elején három alumíniumkohó tulajdonosai és az energiaszolgáltatók áramszolgáltatási megállapodásokat kötöttek. Két másik kohó tulajdonosai azonban áramszolgáltatási megállapodásokat próbálnak kötni az áramárak csökkentése érdekében.
Bár az alumíniumárak 2014 első negyedévében stabilizálódtak, a timföld iránti kereslet az egyes kohókkal kötött új energiaellátási megállapodásoktól függ. Míg az amerikai földgázárak az elmúlt évben tovább emelkedtek, a viszonylag alacsony árak várhatóan továbbra is költségelőnyt biztosítanak a hazai timföldfinomítóknak 2014-ben.
A tűzálló minőségű kalcinált bauxit importja várhatóan az acéltermeléstől függ, de az acél alumíniummal való helyettesítése az üzemanyag-hatékonyság javítására törekvő autógyártók által valószínűleg csökkenteni fogja az acél és a tűzálló termékek iránti keresletet az acélgyártásban. A nem tűzálló minőségű kalcinált bauxit fogyasztása várhatóan növekedni fog 2014-ben, mivel a kőolajipar továbbra is felhasználja csiszolóanyagokhoz, cementhez és hidraulikus repesztéshez.*
2013-ban a bentonitipar változatlan maradt 2012-höz képest. Az összes amerikai termelés és értékesítés 4,95 tonna (5,4 millió oszlop) volt, szemben a 2012-es 4,98 tonnával (5,5 millió oszlop). Az expandált bentonit termelését Wyoming uralja, ezt követi Utah és Montana, Texas, Kalifornia, Oregon, Nevada és Colorado. 2011-re az amerikai és a világgazdasági recesszióból (2007-2009) való kilábalás nagyrészt befejeződöttnek tűnt. A lakásépítés és a kapcsolódó bentonit építési felhasználása azonban végre kezd magához térni. Észak-Amerikában (USA és Kanada) a duzzasztott nátrium-bentonit dominálja a nem duzzasztott kalcium-bentonitot, a teljes bentonitpiac több mint 97%-át teszi ki. A nem duzzasztott bentonit termelése Alabamában, Mississippiben, Arizonában, Kaliforniában és Nevadában történik. A nem duzzadó bentonit fő felhasználási területei az öntödei homokkötőanyagok, a vízkezelés és a szűrés.
Világszerte a nátriummal aktivált bentonit fő termelője Görögország, Kína, Egyiptom és India. Az AMCOL (korábban American Colloid Co.) továbbra is a vezető nátrium-bentonit-gyártó, körülbelül 40%-os piaci részesedéssel, míg a BPM Minerals LLC (a Halliburton leányvállalata) körülbelül 30%-os amerikai piaci részesedéssel rendelkezik. További jelentős nátrium-bentonit-termelők az MI-LLC, a Black Hills Bentonite és a Wyo-Ben. 2013-ban nem kezdtek új bentonit-termelők építkezést. A Wyo-Ben Inc. új bányát nyitott Thermopolis, Wyoming közelében. A lelőhely tartalékai várhatóan legalább 10-20 évig elegendőek. A nyersanyagköltségek stabilak maradtak, míg a teherautók rakodási aránya változatlan maradt 2013-ban.
A fúrási minőségű bentonit olaj- és gázfúráshoz és -kitermeléshez volt a legnagyobb mértékben expandált bentonit felhasználási területe 2013-ban, körülbelül 1,15 tonna (1,26 millió rövid tonna) mennyiséggel. Az aktív fúrótornyok száma 2013-ban tovább nőtt, megerősítve az olaj- és gázfúrás visszatérését. Különösen a palagáz-kitermeléshez szükséges vízszintes fúrás a bentonit egyik fő alkalmazása.
A szemcsés, duzzasztott bentonit második legnagyobb piaca a háziállat-alom abszorbensek piaca. Bár a háziállat-alom mennyisége 2005-ben elérte az 1,24 tonnát (1,36 millió tonnát), az évek során 1,05 és 1,08 tonna (1,15 és 1,19 millió tonna) között ingadozott, 2013-ban pedig körülbelül 1,05 tonna (1,15 millió tonna) piacot képviselt.
A harmadik legnagyobb piacot a duzzasztott bentonithoz használt vasércpelletek jelentették, amelyek 2013-ra 550 kilotonnára (606 000 rövid tonnára) nőttek, mivel az amerikai autó- és nehézgépgyártás iránti acél iránti kereslet megnőtt.
2011 óta az acél és más fémek öntödei homokjában kötőanyagként használt duzzasztott bentonit átlagos mennyisége meghaladja az 500 karátot (550 000 rövid tonnát). Az új termékek feltalálása nem befolyásolta jelentősen ezt a négy nagy granulált és por állagú duzzasztott bentonit piacot.
A mélyépítési alkalmazásokhoz használt bentonit piaca, amelyet 2005-től külön osztályoztak, 175 karát (192 000 rövid tonna) volt, ami azt jelzi, hogy a piac elkezdett talpra állni a 2008-as recesszió után. A vízszigetelő és tömítő bentonit piaca az építőiparral együtt tovább nőtt az amerikai recessziót követően, és 2013-ban elérte a 150 karátot (165 000 rövid tonnát). A ragasztókhoz, állati takarmányokhoz, töltőanyagokhoz és töltőanyagokhoz, valamint egyéb alkalmazásokhoz használt egyéb kisméretű, expandált bentonitok piaca általában nem állt talpra a 2008-as recesszió után.
A bentonit piac egy kis szegmense az ital- és bortisztító, valamint a szerves agyagtermékekre specializálódott. Az AMCOL, a Southern Clay Products, a Sud Chemie és az Elementis Specialties Inc. a bentonit nanokompozit piacot célozza meg. Az Elementis több év alatt kibővítette kibővített hektoritgyárát a kaliforniai Newbury Springsben, megduplázva korábbi kapacitását és energiahatékonyabbá téve azt. Az Elementis továbbra is olcsóbb szerves agyagtermékeket fejleszt, mint például a Bentone 910, a Bentone 920 és a Bentone 990 olaj alapú fúrófolyadékokhoz.
A 2008-as globális recesszió óta az amerikai dollár árfolyama hozzájárult a bentonit exportjának növekedéséhez. 2013-ban a hazai bentonitgyártók 950 karát (1,05 millió rövid tonna) bentonit exportjáról számoltak be fúróiszap, öntödei homokkötőanyagok és egyéb különféle piacok számára. Kis mennyiségű bentonitot importáltak Kanadából. 2013.1 Mexikó és Görögország
A bizmut egy nehezebb elem, amely kémiailag rokon az antimonnal. Az ólom és a volfrám, kisebb mértékben a réz és az ón kitermelésének mellékterméke. Az antimon egy könnyebb kémiai elem. Olyan fémek kitermelésének mellékterméke, mint az ólom, az ezüst és az arany. A bizmutot és az antimont főként vegyületként használják.
A bizmut- és antimonvegyületek, valamint a kapcsolódó nemfémes felhasználások teszik ki ezen kémiai elemek fogyasztásának nagy részét. Ritkán használják fémként vagy ötvözetként.
A bizmut legnagyobb végfelhasználási csoportja a kémiai csoport, amely magában foglalja a gyógyszereket, mint például a Pepto Bismol (bizmut-szubszalicilát), a gyöngyházfényű szemkozmetikumokat (bizmut-oxiklorid), a katalizátorokat és egyéb vegyipari felhasználásokat, például festékeket (bizmut-vanadát sárga).
A bizmut következő legfontosabb végfelhasználási csoportja a kohászati ​​adalékanyag-csoport, amelynek összetétele megakadályozza a grafit kristályosodását a szénnel túltelített olvadt acélból, elősegíti az acél, a réz és az alumínium szabad megmunkálását, valamint elősegíti az egyenletes bevonatot a horganyzás során. Ezen adalékanyag-csoport minden alkalmazásánál a bizmut nem ötvözőanyagként működik, hanem katalizátorként, amely megakadályozza, elősegíti vagy létrehoz bizonyos reakciókat vagy tulajdonságokat. Az acélnak a jó megmunkálhatósághoz mindössze 0,1% bizmutra vagy szelénre van szüksége. Ezekkel a végfelhasználási csoportokkal összehasonlítva a bizmutötvözet-csoport csak kis mennyiségű bizmutot tartalmaz, és olvadó ötvözetekben, más alacsony olvadáspontú ötvözetekben és lőszerekben használják.
Az antimon leggyakrabban égésgátlóként használatos, főként műanyagok, ragasztók és textíliák kezelésében. Az antimon-oxid különleges szerepet játszik gázfázisú szabadgyök-oltóként az égésgátlókban, a különféle főbb halogénezett anyagokban, amelyeket égésgátlóként használnak.
A nemfémes termékek egy másik osztályát főként pigmentekben és üvegben (beleértve a kerámiákat is) használják. Az antimon-oxid a legtöbb üvegben és kerámiában opálosítóként működik, de a speciális üvegekben található antimon tisztíthatja azokat. Az antimon-ólom és ötvözetek csoportja elsősorban az antimon-ólomból áll, amelyet benzinüzemű autóakkumulátorokban használnak.
Az újrahasznosíthatóság a szinte lehetetlentől (bizmut gyomorgyógyszerekben és kozmetikumokban, mivel teljesen diszpergált formában van) a kevésbé nehézkig terjed, mint például az antimon az égésgátlókban, kohászati ​​adalékanyagokban és a bizmut a horganyzásban, az antimon az üvegben, a bizmut az adalékanyagokban és katalizátorokban. A legegyszerűbb, legegyszerűbb és legolcsóbb módja a bizmut újrahasznosításának az olvadóötvözetekben és más ötvözetekben, valamint az antimon az akkumulátorokban található antimonólomlemezekben.
Az amerikai bizmutfém-import 2012-ben és 2013-ban nagyrészt változatlan maradt, 1699 tonna (1872 rövid tonna) és 1708 tonna (1882 rövid tonna) volt. Az antimon-oxid, a legnagyobb mennyiségben importált anyag, 20,7 karát (22 800 rövid tonna) (összesen) volt 2012-ben és 21,9 karát (24 100 tonna) 2013-ban, ami enyhe növekedést jelent. A 2014-es két hónap adatai arra utalnak, hogy ez a tendencia folytatódik. Az Egyesült Államok Földtani Főszolgálata (USGS) már nem teszi közzé negyedéves bizmutfogyasztási felmérését.
Az Egyesült Államokban a 2011-es (legutóbbi publikált) bizmutfogyasztás éves végfelhasználása 222 tonna (245 tonna) volt a kohászati ​​adalékanyag-csoportban és 54 tonna (59 tonna) a bizmutötvözetekben. A fennmaradó rész főként vegyi anyagokból származik, 6681 tonna (736 tonna).
Az USGS látszólagos antimonfogyasztása az Egyesült Államokban 21,7 karát (23 900 rövid tonna) volt 2012-ben, és 24 karát (26 500 rövid tonna) 2013-ban.
A legtöbb adat hiányában a bizmutra vonatkozó 2013-as eredmények alig változtak. Az antimon esetében a korlátozott adatok vizsgálata alapján a 2013-as fogyasztás körülbelül 10%-kal magasabb lesz, mint 2012-ben. 2014-ben a bizmut valószínűleg változatlan marad, az antimoné pedig kismértékben csökken.
Négy ásványi anyag teszi ki a világszerte iparban felhasznált borátok 90 százalékát: nátrium-borát, kalcium-ón és kálium; kalcium-borát, kalcium-sztearát; és kalcium-nátrium-borát, kolemanit. A bórax egy fehér kristályos anyag, kémiailag nátrium-tetraborát-dekahidrátként ismert, amely természetesen előfordul az ón ásványban. A bórsav színtelen, kristályos szilárd anyag, amelyet műszaki, államilag előírt és különleges minőségű minőségben árulnak granulátum vagy por formájában, leggyakrabban vízmentes bórsavként. A borátlelőhelyek vulkáni tevékenységgel és száraz éghajlattal kapcsolatosak, a legnagyobb gazdaságilag életképes lelőhelyek az Egyesült Államok Mojave-sivatagában találhatók a bór közelében. Kalifornia, Dél-Ázsia alpesi öve, Dél-Amerika Andok öve. Egy erőforrás vagy tartalék minőségét általában a bór-trioxid (B,0,) egyenértékű tartalmával mérik.
Az Egyesült Államokban a bór ásványok és vegyületek 2013-as termelése kismértékben nőtt 2012-höz képest; az összesített adatokat a vállalati tulajdonú adatok nyilvánosságra hozatalának elkerülése érdekében megőrizzük. Két dél-kaliforniai vállalat termel bór ásványokat, elsősorban nátrium-borátot. A Rio Tinto Borax, az Egyesült Királyságban működő Rio Tinto Minerals plc teljes tulajdonú leányvállalata, magkőzetet és ón-kalciumot nyer ki külszíni fejtési módszerekkel a kaliforniai Boronban található telephelyén. Ezeket az ásványokat bórsav vagy nátrium-borát termékekké dolgozzák fel a bánya közelében lévő finomítókban, és vasúton vagy teherautóval szállítják észak-amerikai ügyfeleknek, vagy nemzetközi szinten értékesítik a Los Angeles-i kikötőn keresztül. A speciális borátokat, például mezőgazdasági, faanyagvédő és égésgátló termékeket Wilmingtonban, Kaliforniában gyártják a Borax üzemben. A Searles Valley Minerals, Inc. (SVM) kálium- és nátrium-borát sóoldatokból bóraxot és bórsavat állít elő a kaliforniai Trôna közelében található Searles Lake-i létesítményében. Az SVM Trôna és Westend üzemeiben ezeket a sóoldatokat vízmentes, dekahidrát és bórax-pentahidrát formájában finomítják.
A bór ásványokat és vegyi anyagokat elsősorban az Egyesült Államok észak-középső és keleti részén fogyasztják. A bórvegyületek becsült eloszlási mintázatai az Egyesült Államokban 2013-ban a következők voltak: üveg és kerámia (80%); szappanok, mosószerek és fehérítők (4%); mezőgazdaság (4%); zománcok és mázak (3%), valamint egyéb felhasználási módok (9%). A bórt az üvegben adalékanyagként használják a hőtágulás csökkentésére; a szilárdság, a kémiai ellenállás és a tartósság javítására; valamint rezgéssel, magas hőmérséklettel és hősokkkal szembeni ellenállás biztosítására. A szigetelés és a textil üvegszál a borátok legnagyobb egyszeri felhasználási területe világszerte.
A bór a mezőgazdaságban legszélesebb körben használt mikrotápanyag, főként a vetőmagtermesztés elősegítésére. A bórműtrágyák főként bóraxból és monetitből származnak, amelyeket nagyfokú vízoldhatóságuk miatt permetezéssel vagy öntözővízzel lehet kijuttatni.
Az USA nátrium-borát exportja 2013-ban 650 kt (716 000 st) volt, ami kismértékű növekedést jelent a 2012-es 646 kt-hoz (712 000 st) képest. A bórsav exportja változatlanul 190 kt (209 000 st) maradt. A bórsav exportjának egységértéke 816 USD/t-ról (740 USD/st) 2012-ben 910 USD/t-ra (740 USD/st) nőtt 2013-ban. A bórsav exportjának fő felvevője 2013-ban Dél-Korea volt, amely 20 százalékot képviselt. A bórsav importja 2013-ban 53 kilotonna (59 000 tonna) volt, ami körülbelül 4%-kal alacsonyabb, mint 2012-ben. A 2013-ban importált bórsav mintegy 64%-a Törökországból származott. A bórsav importjának egységértéke 2013-ban 687 USD/t (623 USD/st) volt, ami növekedést jelent a... 782 dollár/1 dollár (709 dollár/db) 2012-ben.
Törökország és az Egyesült Államok vezette a világot a bórsavtermelésben 2013-ban. Az amerikai termelést nem számítva a világ bórsavtermelésének teljes tömegét 4,9 tonnára (5,4 millió rövid tonna) becsülték 2013-ban, ami 11 százalékos növekedést jelent 2012-höz képest.
Argentína Dél-Amerika egyik fő bórérc-termelője. A boráttermelés, különösen a bórsavtermelés közelmúltbeli növekedése Argentínában nagyrészt az ázsiai és észak-amerikai kerámia- és üvegipar borátok iránti megnövekedett keresletének köszönhető.